erdely.ma rss erdely.ma - a legfrissebb írásaink | A normál webes változatot kérem! | Főoldal

Archívum
közéletünk  
2017.03.18. | 09:00 A magyar zászlót és címert ünnepelték Sepsiszentgyörgyön
2694 2

Igazán méltóképpen ünnepelhették meg március 16-át, a magyar zászló és címer napját mindazok, akik csütörtök délután részt vettek Szekeres Attila István heraldikus, az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnöke előadásán a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében. A Magyarország címere és zászlaja című előadás időrendben követte végig magyar jelképeink fejlődéstörténetét, több tévhitre is rávilágítva.

2014 decemberében határozott úgy a magyar Országgyűlés, hogy március 16. napját a magyar zászló és címer napjává nyilvánítja tiszteletadásként azok előtt, akik e zászló és címer alatt harcolva életüket, szabadságukat adták, vagy bármilyen sérelmet, hátrányt szenvedtek a magyar nemzetért. Az új ünnepnap bevezetése annak az 1848-as törvénynek az emlékére is történt, melynek határozata szerint „ősi jogaiba vissza­állíttatik a nemzeti szín, és ország czímere”, hogy azt minden magyar hajó, a nyilvános ünnepek alkalmával pedig a középületek s közintézetek is használják. Szekeres Attila István a nevezett határozat kapcsán egy érdekes cikkelyre is felhívta a figyelmet előadásában, mely azt bizonyítja, hogy a negyvennyolcas forradalmárok jóval európaibb módon gondolkoztak, mint a jelenkori bukaresti kormányok, prefektusaikkal: „egyébiránt a kapcsolt Részeknek szabadságukban hagyatván, hogy az ország színei és czímere mellett, saját színeiket és czímerüket is használhassák”.

A heraldikus a már megszokott módon, vetített képek segítségével mutatta be, hogy a különböző magyar királyok hogyan használták zászlóikon, pénzérméiken, egyes épületek bizonyos elemein a címert, hogy a magyar zászló díszítése, színei, címerének összetétele hogyan változott annak függvényében, hogy éppen ki volt Magyarország királya, s mely más államnak is volt egyben uralkodója, és hogy az ország területe miként változott az évszázadok során. Amint megtudtuk, a kettős kereszt nem III. Béla idejében (1172–1196) jelent meg, mint ahogyan elterjedt, hanem I. András korában (1046–1060), és IV. Béla uralkodása idején (1235–1270) állandósult, a vörös-ezüst sávozott címer Imre király 1202-es aranybulláján jelent meg először, és valójában ettől kezdve állandósult, Magyarország címere pedig a ma ismert és elfogadott alakban a Szent Koronával 1618-ban jelent meg először. A sávozott jelkép az Árpád-ház címere, a kettős kereszt a királyi hatalmat jelképezi.

Az előadásból és az azt követő hozzászólások-kérdések nyomán kialakult élénk beszélgetésből kiderült, sok tévhit kering a köztudatban nemzeti jelképeinkkel és azok szimbolikai jelentéseivel kapcsolatosan, a zászló és a címer egyes elemeinek megjelenéséről sokkal kevesebb információ maradt fenn, mint amennyit az utókor ezekbe belemagyarázott. Azonban, ha a jelképekből nem is lehet mindent kiolvasni, ami jellemez bennünket, ezek folyamatos változásán, alakulásán keresztül a teljes magyar történelmet végigkövethettük Szekeres Attila István előadásában. Múltunk ismerete pedig minden bizonnyal segít abban, hogy tisztábban lássuk a jelent, jövendőt.

Nagy B. Sándor
Háromszék
Csiripelés Twitterre

Archív cikkekhez nem írható hozzászólás!

Farkaskoma írta (2017-03-24 07:48:54)
Tisztelt Mayer Zoltán György!
" Erdély pedig nem Roméánia közepe lett,..."
Tisztelt uram! Isten attól mentsen minket, hogy egy ilyen nép országának a közepe legyünk, mert az a halállal volna egyenlő! Akkor aztán szó szerint kellene vennünk Kányádi Sándor próféciáját, hogy:
sem inde sem unde
semerre az utunk
egy-két ezer évet
vissza kell butulnunk"

Mayer Zoltán György írta (2017-03-23 17:59:47)
A többnyire ghermán eredetű (pl. Lombardia < langobard=hosszú szakállasok) észak-olaszok a királyi segítséggel Itáliát egyesítő 1848-as Garibaldit (germ. Heribald) azzal szokták 150 év után cukkolni aműveltek arrafelé, hogy Európát egyesítette Afrikával. <Ez most újra aktuális lett...> Erdély pedig nem Roméánia közepe lett, amint megérdemelte volna, hanem Bükrest késő-középkori,kizsákmányolt bizánci-oszmán - két dögledelem - provinciája. Sic!

Korábban írtuk: